fotó: Oskar

''DÜHÖNGŐ ISTENNYILA!''

KÖZÉP MAGYARORSZÁG FÖLÖTT FORGOTT AZ ELEKTROMOS VIHAR!

2010. augusztus, - péntek 13. - és 14. éjszakája.

Nagyon gyorsan jött. Úgy csapott le, mint tűzvihar, - szikraesőt borítván a földre.

Azon nyomban el is ment a villany... gépem átváltott az akkumulátorra, - de mikor a villany visszajött, aztán megint elment, és ezt így folytatta számtalanszor, - inkább kikapcsoltam, és minden elektromos rendszert.

1. VILLÁMVIHAR, - ÉLESBEN

A vihar egyszerűen félelmetes volt. Sisteregve csapkodtak a ház körül a villámok, egymás után, - sistergés, csattanás és utána a közeli éles mennydörgés, - jó, hogy kikapcsoltam a villanyt. De amúgy is szinte nappali fény vibrált a folyamatos villódzástól.

Aztán többször egymást után nagyon közel esett a találat, - úgy ugrottam el a nyitott ablaktól, mint a villám maga. És áldottam a sűrű esőfüggönyt, - mert ha föllobbant is valamilyen tűz, azt azonnal el is oltotta.

Viszont kutyám kint ragadt a kennelben! Őt azonnal be kell hozni! Biztosan fél, - tehát irány az udvar! Na itt szembesültem teljesen az elektromos vihar igazi erejével:

Az esőfüggöny már nem is érdekes. Hanem a villámok! A kutyát bependerítettem a házba, - és pedig kinn maradtam. Kezdeti félelmem elmúlt, - és már csak a bámulat, s az a bizonyos "rögzítési vágy" maradt bennem, mey ilyenkor egy riportert elfog, akkor, ha egy érdekes történést lát. Mely esemény ugyanígy sosem ismétlődik meg.

Rohanás tehát a kameráért. Az eső nem is érdekes, - hanem a villámok. Melyek úgy csapkodnak az ember körül, mint a Dühöngő Istennyila. Sistergés, magas frekvenciájú éles csattanás, - és aztán a fülsiketítő mennydörgés. - "Na, ha ezt megússzuk.."

Ennyi villámot még életemben nem láttam, ilyen elektromos vihart nem éltem még át. A legdöbbenetesebb az a villám volt, mely, mely Albertirsa felől, egészen Monorig nyújtózkodott dél-kelet, észak-nyugati irányban, vagy 15-20 kilométer hosszan.

De döbbenetesek voltak azok a csoportvillámok is, melyek pókhálószerűen futottak össze, - áthidalván vagy 15-20 kilométert az égen, - mely mint egy gigantikus setét üvegtábla, szét akarna repedni az egész.

Folyamatosan kattogtattam a gépem, 51 felvételt csináltam, - és ebből egy sem sikerült! (Bár van egy 56 másodperces videó,  amiben 1 másodperc alatt összefutnak a villámok, - a frissítéskor talán föltesszük azt is.)

2. A VIHAR BÖSZTÖRPUSZTÁN

Oskar kollégánk viszont úgyszintén Közép-Magyarországon tartózkodott a vihar alatt, éspedig Bösztörpusztán, a Magyarok Országos Gyűlésén. - A vihar ideje alatt, vérbeli riporter módjára, a zárt helyre való menekülés helyett, ő is fotózott vadul, - és sikerült is neki az 50 képből: 1! Azaz kettő, de a jó igazából csak egy lett. Ez a fenti kép.

3. RETTEGŐ ÉS MEGZAVART ÁLLATOK

Mivel én vidéken lakom, hozzászoktam már, hogy vihar idején egyfajta menedékké válik a házam, s kertem. Nem a kutyákról, s cicákról beszélek, hanem a kertemben, s a környéken élő különféle apró vadállatokról. A süniről, a madarakról és a különféle rovarokról.

A rovarok egyre másra menekülnek be a házba a nagy viharok idején, s biztos voltam benne, most is feltűnnek. Az imádkozó sáskákhoz már hozzászoktam, - azok is énhozzám, - ám az arasznyi rémült sáskához nem, - mint ahogy a morózus dajkapókhoz sem.

Az óriási sáska elbújt a függöny mögött, - legyen, majd kimegy, - ám a Dajkapókkal nem akartam ilyen engedékeny lenni. Annál is inkább, mivel mérge elég komoly gondokat okoz marás esetén.

Pár éve találkoztam ezzel a fajtával először. Egy vihar után ücsörgött a cigarettás dobozom tetején, - teljesen befedve azt. Színes potrohú gyönyörű állat volt és nagyon gyors, - de nem engedhettem meg, hogy az ágyam alá meneküljön. Elfogtam, és később szabadon engedtem.

dajkapók

Hatalmas csáprágói csak úgy kaszáltak jobbra-balra.

A mostani viharnál egy fiatalabb példány meneküld be a dajkapókok nemzetségéből, és a mosógép tetején akarta kivárni a vihar végét. Mikor közelítettem felé, elülső lábait fölemelve harci pózba állt, - na és én úgy döntöttem, - majd később beszélem meg ezt a dolgot vele.

Aztán eltűnt, - érzékeltetvén, nem szereti az ember társaságát. Legközelebb a függönyön láttam, - s mikor a viharnak vége lett, - a függönyt libbent is ki az udvarra, - remélvén, hogy a pók benne van.

Nem volt benne. Hanem szó szerint az orrom előtt ereszkedett a plafonról, bele a DVD-s dobozba. Innen láttam, hogy meg van zavarodva, - és mepróbálván úgy megoldani ezt az ügyet, hogy ne essék baja, dobozostul együtt került ki a fűbe. - Később kimászott belőle feltehetőleg, merthogy a doboz reggelre üres volt..

*

Senki nem alaudt nálunk azon az éjszakán. 2010. augusztus 13. (péntek 13) éjszakáján. Azon gondolkodván, hogy mi jöhet vajon még?

Víz és tűzfüggöny az égből... valamiért nagyon haragszik ránk az Isten. Talán tudjuk is, hogy miért...

2010.08.16.

(Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda)