Nemzetek és kutyáik, a viselkedésük tükrében

Jelképek, totemek, antropomorfizmus

Sir Winston Churchill volt az egyik legtekintélyesebb brit államférfi. De nemcsak brit, angol, hanem európai is, s ebben a minőségében az egyik legnagyobb. Hiszen sokat tett a földrész békéjéért és a konszolidációért.

Létezik egy legenda, amely arról szól, hogy ez a férfi azért lett olyan, amilyen  erős, határozott, kedves és kemény, kitartó, s még egyszer kitartó, vagyis rendkívül eredményes, mert igazából hasonlított kedvenc kutyafajtájára, az angol buldogra.

S ez tulajdonképpen így is volt. Külsőleg: az arca, a ráncai, a szeme, a merész tekintete, igazi buldog fejet kölcsönöztek neki és belül, a lelkében, eredeti buldog természet lakott. Hogy ez milyen? Erős, elkötelezett, kissé flegma, de amit elhatároz, abból nem enged. Amire ráfog, ráharap azt többé el nem ereszti. Soha nem adja meg magát.

Mottó: Mutasd meg a kutyádat, megmondom, ki vagy  (Ismeretlen kiképző)

Totemállatok

Már több mint ötven év telt el Churchill fénykora óta, de még manapság is sok buldogot neveznek el Winstonnak, vagy Churchillnek, az angolszász nyelvterületen. Ez már éppen olyan szokás lett, mint például az eszkimóknak az a régi hagyománya, hogy a szánhúzó kutyáik falkájának vezérét saját magukról nevezik el.

Milyen furcsa párhuzamok ezek a humán és az állati  magatartás között! Döbbenetes, hogy mennyire hasonlítanak egymásra az emberek és az állatok bizonyos tulajdonságai. De ezt már a régi korok gondolkodói is észrevették. Az ember és állat viselkedésének összehasonlítása ősi dolog, a barbár időkre vezethető vissza. Akkoriban született meg az elnevezés, hogy totem. Ez nem más, mint jelkép, mely egy-egy állatot mintáz. Jelvény, mely viselőjét igyekszik beazonosítani úgy, hogy párhuzamot von, az ember és a totemállat közös, (vagy közösnek vélt) tulajdonságai között.

Léteznek egyedi totemek, amiket némely harcos választott magának, és voltak általános totemek, amelyek bizonyos  közösséget, vagy törzset, később nemzetet voltak hivatva egy-egy állat képében mintegy megszemélyesíteni. De ezeket már címereknek hívják, mert ez a fajta összehasonlító gondolkodásmód (egy sajátságos antropomorfizmus), az évszázadok alatt szépen átkígyózott a mai korokba is. Ennek valóságos bizonyitékai a nemzeti címerek, és egyéb jelképek: mint például a német sas, az orosz medve, a brit oroszlán, vagy pedig az angolok buldogja. Amely, amellett, hogy nemzeti fajta,  még jelkép is. Az egyszerű angol nép jelképe. Természetes volt, hogy a háború alatt beazonosították Churchillel. Hiszen ő akkor egyet jelentett Angliával, az ellenállással és a kitartással.

A hobó és a szamuráj

De nézzük az érem másik oldalát. Egy másfajta viselkedési formát, a buldoggal homlokegyenest ellenkezőt. (De ez is milyen emberi...) Szóval létezik olyan kutya is, akit, úgy néz ki, jóformán nem érdekel semmi. Mármint a fontosabb dolgok közül, mint például a kötelesség, felelősség, munka, stb. Csak úgymond nemtörődöm módon éli az életét. Balra kavar, jobbra sétál, csavarog, csajozik, esetleg bunyózik, és ha ember lenne, biztosan még kocsmázna is. És a fajtája  közül a legtöbb így viselkedik. Ilyenek. Hobók. (Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.)

Aztán, ha megnézünk egy harmadik fő viselkedési formát, mely egyik eddigire sem hasonlít, láthatjuk, hogy ez a másik kutya kötelességtudó, örökké maximálisan engedelmes, születésétől kezdve a vasfegyelemre fogékony, átlagos munkakutya. Aki jól csibészel, hiszen ez a dolga, de abba lehet hagyni vele, és talán nem is olyan nehéz legyőzni. Nem olyan kitartó mint egy buldog, hiszen alkatilag sem olyan, nem kiszámíthatatlan, mint a hobó, (azokat meg is veti) egyszóval egy hétköznapi katona. Egy örökkön az ismeretlenség homályában maradó hős, aki csak dolgozik folyamatosan, odaadóan, s ha netán elhullik, azonnal ott a helyén a másik, ugyanabból, vagy rokon fajtából, ugyanolyan engedelmesen és hűségesen.

Ha ők emberek lennének minden bizonnyal olyanok volnának mint a japán szamurájok, vagy  egy közelebbi hasonlattal éljek a régi porosz katonák. Nagy Frigyes, vagy Bismarck harcosai... Ha emberek lennének. De nem azok. A hasonlóság azonban kétségtelen és vitathatatlan.

Tehát akkor nézzük még egyszer. Az ember és állat viselkedésének az összehasonlítása... Állat és ember. Mindennapi antropomorfizmus. Hogyan lehetséges ez konkrétabban? Ez a cikksorozat tulajdonképpen erről szól.

Országok névjegyei

Persze nem mi vagyunk az elsők, akik ezt a problémát feszegetik. A legtöbben már biztosan ismerik Konrad Lorenz klasszikus példázatait többek között a rezonancia és a komplementer kutyákról, de amibe ez a cikksorozat az első, az az, hogy nem egyedek és egyedek,  egy ember és egy kutya  vonatkozásában tárgyalja ezt a problémát, hanem csoportokat hasonlít össze csoportokkal, állatok és emberek csoportjait. Vagy fordítva. Vagyis, kutyafajtákat, nemzeti fajtákat azzal az embercsoporttal, nemzettel, amelyik őket kitenyésztette. A hasonlóságot főleg a viselkedés alapján boncolgatjuk, de beszélünk a külsőről is, hiszen ez sokszor befolyásolja a magatartás alakulását.

Mennyire hasonlít tehát egy kutyafajta arra a nemzetre amelyik kitenyésztette? Milyen hatással voltak rá az emberek, vagy akár a környezet? A földrajzi, éghajlati viszonyok? Hiszen mindenki tudja, hogy egy-egy országnak akár a névjegye lehetne valamelyik nemzeti fajtája. Mint például a magyarok komondora, az angolok buldogja, a grúzok kaukázusija vagy pedig a japánok akitája. Ezek a fajták tulajdonképpen mind hordozzák a saját nemzetük alapvető és általános tulajdonságait. Igen, az emberekét...

Induljunk ki abból, hogy minden fajtának más a típusos viselkedése. Általában. És, az is ismert, hogy minden népnek, népcsoportnak vannak bizonyos jellegzetes tulajdonságai, amelyek az adott közösségre jellemzőek. Gyerekesen leegyszerűsítve a dolgot megemlíthetjük a hidegvérű angolt, az izgága franciát, a precíz németet ám a valóság ennél lényegesen bonyolultabb. Na már most. Tény, hogy a kutyákat emberek tenyésztik. Megállapíthatjuk, hogy egyes nemzetek tenyésztői olyan kutyákat pároztattak, akiknek viselkedése és külleme a leginkább tetszett nekik.  Ez egy ösztönös dolog, okai mélyen az emberi lélekben gyökereznek, ellene sokat tenni nem lehet.

És a kutyák mely tulajdonságai tetszettek valójában az embereknek? Nos, amelyek megközelítették az általánosságban elfogadott mércét, vagyis a legtöbb ember szerint jók és helyesek. A legtöbb ember az sok ember és így már összességében kiteszik a csoport, népcsoport, nemzet fogalmát.

Ezek hasznos ismeretek

De tovább bontogatva ezt a témát, semmilyen belemagyarázást nem akarok eszközölni és hangsúlyozom, hogy csakis a saját megfigyeléseimre támaszkodom. A cikk értékelései, összegezései egyéniek, és az írónak nem biztos, hogy igaza van. Bár fölöttébb valószínű.

Ez az írás és az ezek után következő néhány rész nem más, mint egy eszmefuttatás, és talán játék, de véleményem szerint hasznos játék. Jó kis agytorna. De egy dolog viszont biztos. Az alábbiakat teljes felelősséggel állíthatom:  Sokkal eredményesebben lehet azzal a kutyával bánni, akiről tudjuk és figyelembe vesszük, hogy honnan származik. A tartása, nevelése, kiképzése, a viselkedésének az alakítása lényegesen hatásosabb, ha a származási helyét jobban ismerjük, hiszen könynyebben értjük meg egyes (olykor váratlan) viselkedésformáinak motivációit, kiváltó okait.

Nem árt tehát tisztában lennünk ezekkel a dolgokkal, ha komoly problémák nélkülivé és balesetmentessé akarjuk tenni az illető kutyával való életünket. Hiszen például hatalmas hibát követhet el az, aki egy szilaj, ázsiai kutyával ugyanúgy akar bánni, mint a kedvesebb, illetve alkalmazkodóbb nyugat-európai származású társával.

Lássuk tehát a fajtákat, az embereket, a külső tényezőket, nyugatról kelet felé haladva, végig a földgömbön.

Churchill szivarjáról persze még nem is beszéltünk. De, ha egy buldog szivarozna, minden bizonnyal úgy nézne ki, mint a jó öreg Winston. Egy ropogós Havannával a pofájában. És a szája sarkából pedig ezt mormogná: No surrender! -
Nincs megadás!

Következik:
Nyugat-Európa  Kelet-Európa

Fort András