Hogyan válasszunk kutyát?

Elõször döntsük el, miért szeretnénk kutyát tartani: társnak, õrzésre, sportra – vagy mindezért együtt – mondja Fort András kutyapszichológus.
– Gondoljuk végig, van-e elég lelki- és fizikai erõnk az adott fajtához. Van-e megfelelõ méretû területünk, vagy elegendõ szabadidõnk a kiadós sétákhoz, kirándulásokhoz. A lelkiismeretes kutyázás ugyanis sok gyaloglással jár – kivéve, ha módunk van a reggeli sétalovaglásra.

Státuszszimbólumnak sose vegyünk kutyát. Ösztönbõl és szeretetbõl válasszunk. Sõt, ha lehet, engedjük, hogy õ válasszon minket.

Kutyás magazinokból és internetrõl tájékozódjunk a fajták természete, viselkedése felõl, járjunk kiállításokra, ahol élõben is megtekinthetkük õket, elbeszélgethetünk a tenyésztõkkel. Fontos, hogy a választott kutya lelke passzoljon gazdájáéhoz. Kis testbe is szorulhat hatalmas akarat, nagy testben is lehet szelíd lélek.

Ha a gyerek nyaggatja szüleit, ne feledjék el: a kutya élõlény. Komoly felelõsséget tesznek a gyerek vállára. Vajon elég érett-e hozzá? Mert ha nem, a szülõk dolga lesz etetni, sétáltatni, orvoshoz vinni – ez tíz-tizenöt éves feladat. Nem vitás, a kutya jó „nevelési eszköz”. A kutyás fiatalok nemigen aluljáróznak, kábítóznak, vandálkodnak. Együtt sétálnak, egymás társaságát keresik.