Bonsai csodák

A bonsai (japánul: tálcás kertészkedés, bon=edény, tálca, sai=növény) mesterségesen, művészien alakított, formára vágott, hajlított fa. Nevezik tálcás kertészkedésnek is, mivel a legismertebb formája a kis méretű, tálkákban nevelt és alakított fák tartása. Általánosan elterjedt tévhit,hogy a bonsai egy növényfaj. Ezzel szemben elvileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonsait nevelni, természetesen ennek azért korlátot szabnak az illető faj morfológiai jellemzői, pl. a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között stb. Másik tévhit, hogy a bonsai szobanövény. Ez csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyoktól eltérő körülmények között. Megjegyzendő, hogy ezen fajok némelyikének életbentartása éppen speciális igényei (magas és kiegyenlített hőmérséklet, magas relatív páratartalom) miatt egy átlagos magyar lakásban szinte reménytelen vállalkozás.

Története

Már a Tang-dinasztia idejében is ismerték a bonsait. Eredetét sokszor az ókori Kínának tulajdonítják, ahol, úgy hisszük, a gyógyítók ilyen módon szállították gyógynövényeiket. Régen a stílusosan megformált törzseken volt a hangsúly, amiket főleg állat- vagy misztikus figurák formájára alakítottak. Néhány ilyen darab máig is fennmaradt és nagy értéket képvisel

A japánok a bonsait a kínai stílusból vették át és az uralkodói nagykövetség hozta „divatba” Japánban (7–9 század). A Kamakura időszakból származó penjing a Heian időszakbeli szokásokra hivatkozik és néhány papírtekercsre lett feljegyezve (megrajzolva). A Muromachi időszakban a penjing Japánban különféle formákat öltött. Csakúgy mint a Japán kert, ez is átvette a „Wabi-sabi” művészformát. Ebben az időben a bonszai még csak egy kiválasztott társadalmi réteg képviselőinek szórakozása volt. Az Edo időszakban a bonszai nevelése már a daimyo, szamuráj, kereskedő és városlakó réteg számára is elérhetővé vált. A bonsai-cserép népszerűvé válását követően sok fazekasmester szakosodott kimondottan e típusú áru készítésére. Azt mondják, hogy a „bonsai” használata e szakaszban kezdődött. Sok Japán Ukyjo-én szerepel (vékony falapokra festett tájképek).

Stílusok

Nem minden tálba ültetett kistermetű növény (fa) bonsai. Ahhoz, hogy egy fából valóban bonsai váljék, valamelyik tradicionális stílus jegyeit kell hogy viselje, ennek eléréséhez évek türelmes alakító munkájára van szükség. Szerencsére az évszázadok során számtalan stílus alakult ki, így ha egy fácska arányos és esztétikus, majdnem biztos, hogy valamelyik ezek közül ráillik. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül a leggyakoribb stílusok rövid ismertetése következik.
A stílusokat csoportosíthatjuk a törzs alakja-száma, a korona alakja, a gyökérzet és az elrendezés szerint.

Tartásuk

Általában szabadban, asztalon vagy egyéb állványon tartják őket télen-nyáron, de gyakran lakásban tartják őket, amelynek klímája egyáltalán nem, vagy csak alig hasonlít az eredeti élőhelyükéhez.

Ápolásuk

Öntözés

Mivel lényegesen kisebb gyökérzettel rendelkeznek, mint a szabadban élő társaik, ezért fontos, hogy ne száradjon ki a földjük. Ezért célszerű akár naponta öntözni, némely fajtát permetezni. Naponta egy-két alkalommal ajánlatos locsolni egészségesen tartásuk érdekében. A rügyekre különösen ügyelni kell, mert ha víz éri, a bonszaink elsorvadhat, vagy visszafelé fejlődhet.

Fontos, hogy fürdessük is, de ne ész nélkül. A bonszainkat becsüljük meg. Figyeljni kell arra is, hogy a szabadtéri és az szobai bonszaik öntözési igényei különböznek. 

A melegebb időszakokban főleg nyáron inkább este öntözzük mert éjjel nem párolog el annyira a nedvesség a talajból így a növény több folyadékhoz jut. Ügyelni kell a jó vítelvezető képességróől mert a pangó víz tönkre teszi a növényt!

Teleltetés

Fontos hogy figyelembe vegyük a fa teleltetésénél az eredeti élőhely tulajdonságait. Fikuszok trópusi növények ezért szinte nincs is szükségük téli pihenőre, de az európában őshonos fák pl: tölgy vagy a bükk a szabadban (a kert egy árnyékos területére ültetve) kell teleltetni, mert ezeknek a fajoknak szükségük van a téli mély nyugalomra.

Drótozás

A fiatal, még rugalmas ágak köré rozsdamentes drótot tekerve, az ágakat megfelelő formára hajlítva, azok ezt a formát megtartva fásodnak el. A drótot ne hagyjuk fönt öt-hat hónapnál több ideig. A főszár köré tekerjük és így alakítsuk az ágat!

Talaj és tápanyagok

A bonszai fákat műtrágyával trágyázhatjuk,kezelhetjük. Fontos hogy ne trágyázzuk túl. A növényt 2 évenként ültessük át. A humuszos, kertiföldes, homokos talajban.

 

 

Tálak, tárolók

A bonszaiknak különleges bonszai tál kell, érdemes eredetit venni. A bonsai összképének az edény legalább olyan fontos része, mint maga a növény. A nevelök általában a fa kialakítása után választják a tartót,úgy,hogy a kettő harmonizáljon színben, alakban, méretben. A választást gyakorlati és esztétikai tényezők befolyásolják.

Gyakorlati tényezők: Az edénynek elegendő talajmennyiséget kell megtartania, hogy a gyökerek egy vagy két évig zavartalanul fejlődhessenek. Fagyálló legyen, és kellő számú vízelvezető nyílást tartalmazzon. A bonsaitartók általában sekélyek, de néha mélyebbet is használhatunk. Erre akkor lehet szükség, ha a fa sok vizet igényel. Soha ne próbáljuk azzal megtakarítani az öntözési időt, hogy túl nagy edényt választunk.

Esztétikai szempontok: A legfontosabb szabály, hogy a cserép vizuálisan egyensúlyban legyen a fa magasságával és szélességével.

A fa helye az edényen belül szintén meghatározza a kettőjük viszonyait.

Ovális vagy téglalap alakú konténer esetében a legtermészetesebb hatást úgy érhetjük el,ha a fát nem középre,hanem 2:1 arányban az edény egyik oldalához közelebb ültetjük. Az elülső és hátsó szélétől nagyjából azonos távolságban lehet a növény. Ha a fa alsó ága erőteljesen kinyúlik balra,az egyensúly kedvéért a fát a tál másik széléhez közelebb helyezzük el.Az oldalra dőlő törzsnél arra ügyeljünk,hogy a fa csúcsa az edény közepével kerüljön egy vonalba.A bonsai tartója belül máztalan,kívül lehet mázas vagy máztalan. A máztalan,földszínű cserepek általában szebben mutatnak,mint a harsogó színű edények,bár néha a gondosan megválasztott szín fokozza a pompás virágok vagy a ragyogó őszi lombozat hatását. Egyes bonsaiokhoz jól illik a finoman fényes, foltos kerámiamáz.

A cserép stílusa 

Főleg külföldön egész sor tartóedény kapható a bonsaira szakosodott boltokban. Az edények nagy része Japán Tokoname vidékéről származik. A tervezők érdekes cserepeket alkotnak szerte a világon. A főbb alakzatok a kerek, ovális és szögletes. A festett dekorációjú edények nem illenek az erdei fákhoz, azok inkább dísztelen, földszerűt igényelnek.

  

további információk a Wikipédia-n olvashatók

 válogatta:

Audie