Állatvédelmi Tv. 4. rész
2009.11.13. 13:52
1998. évi XXVIII. törvény indokolása az állatok védelmérol és kíméletérol
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Előzmények
Az elmúlt esztendokben társadalmi kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi és- kíméleti törvény megalkotása iránt. A jogalkotást eroteljesen sürgetik az állatvédo egyesületek és néhány sajtószerv. A mozgalmat támogatják a tudomány egyes jeles képviseloi is. Ezt az igényt az állatokkal való érintkezés különbözo területein sokasodó riasztó és idegborzoló jelenségek táplálják.
A rosszul értelmezett gazdálkodási érdek is esetenként az embernek kiszolgáltatott állatok nagy tömegét teszi ki nap mint nap szükségtelen szenvedésnek.
Az állami és az önkormányzati szervek passzivitása - kello jogi háttér és felhatalmazás hiányában - e
megnyilvánulások iránt a közvélemény egy részében aggodalmat és elégedetlenséget ébreszt. Egy civilizált államban nyilvánvalóan nem turheto el, hogy bárki közönyösen viseltessék az állatoknak okozott szenvedésekkel szemben. A társadalom erkölcsi érzékét is sérto cselekmények megelozéséhez és visszaszorításához szükséges jogi szabályozás jelenleg még részben kialakulatlan.
Elhangzanak olyan vélemények is, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell eloznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és az állampolgárok jóléte és közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell foglalniuk .
A jelen törvényalkotásnak elsodlegesen az a célja, hogy az állatvilág egyedeivel való felelosségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetok.
Az állatok védelmérol és kíméletérol szóló törvény megalkotása napjaink múlhatatlanul szükséges és elodázhatatlan feladatává lépett elo.
Az állatvédelem és a hatályos hazai jogi szabályozás
Az állatvédelem tulajdonképpen nem más, mint az állatvilágot különbözo irányokból fenyegeto veszélyekkel szembeni óvó tevékenységek foglalata. E gyujtofogalom körébe vonható az állatvilág teljességének fajtagazdagságának megóvására szakosodott természetvédelem, az állatbetegségek megelozésével élseküzdésével foglalkozó állategészségügy, továbbá a vad- és halgazdálkodási állományvédelem.
Az állatvédelem negyedik és ma még jórészt kimunkálatlan összetevoje az emberi ráhatás alatt élo állatok kíméletét célul tuzo un. egyedkímélo állatvédelem.
Az állatvédelmet szabályozó jogterületek egyedkíméleti szempontból való áttekintése
Az egyedkímélo állatvédelem teljessége nem illesztheto az állatvilág más irányú védelmét szolgáló jogterületek rendszertani kereteibe. Az egyedi állatvédelem mindenképpen önálló szabályozást igényel.
A természetvédelmi jogterület
Az állatvilág természetvédelmi védernyoje jelenleg kizárólag a vadon tenyészo, védelemre érdemes és oltalomra szoruló fajok fölé feszül. Ez a megállapítás nem hiányosságot fed fel, hiszen a természetvédeml meghirdetett céljai és az azok megvalósítását szolgáló intézményrendszer összhangja teljes .
A természetvédelmi joganyag célja ugyanis nem az állatvilág egyedeinek a szükségtelen szenvedéstol való kímélete, hanem a természet fajtagazdagságának megorzése E. bbol következoen a védelem az egyednél magasabb szervezodési szintre, az állatfajokra irányul. Így a természetvédelem értelemszeruen csak azon értékes fajok körében hat, amelyek fennmaradására az ember környezetátalakító tevékenysége veszélyt jelent.
A természetvédelem elvi kereteibe nem illesztheto a haszonállatok, a tudományos és laboratóriumi kísérleti célra
szolgáló, a sport- és szórakoztatási, valamint a kedvtelési célból tartott állatfajok és azok egyedeinek védelm e.
Az állategészségügyi jogterület
Az állategészségügyi igazgatás legalapvetobb feladatai: a fertozo állatbetegségek megelozése, leküzdése és az állategészségügyi szakmai feladatok, szolgáltatások szervezése .
Az állategészségügy hatóköre - az állatok élohelyétol és hasznosítási módjától fügetlenül - valamennyi állatfajra és valamennyi állatokkal kapcsolatos tevékenységi területre kiterjed .
Az állategészségügyi jogszabályokban megfogalmazódnak az egyedkímélo bánásmód egyes követelményei is. Ebbol a nézopontból azonban a szabályozás esetleges .
A vadgazdálkodás és halászat joganyaga
Állatvédelmi, -kíméleti rendelkezések az egyes vad- és halgazdálkodási jogszabályokban is fellelhetok. Ilyen védelmi célú rendelkezésnek tekintheto az az eloírás, mely szerint a vadászatra jogosult köteles a vadálmloány fejlodését vadtenyésztési és vadvédelmi tevékenységgel elomozdítani.
Védelmi jellegu az az eloírás is, amely a halak ívására és a halivadék fejlodésére alkalmas vízterület kíméleti területté nyilvánítására ad lehetoséget.
A vadgazdálkodás és a halászat szabályai a vad- és halállomány egyedeinek kíméletére irányuló eloírásokat
természetesen nem tartalmazhatnak. A fellelheto rendelkezések a vad- és halállomány gazdasági célra való reprodukcióját tartják szem elott.
Az egyedkímélo állatvédelem
Az egyed kíméletét célzó állatvédelem erkölcsi fogantatású. Alapgondolata az, hogy az emberiség és az állatvilág egyaránt része a természet élovilágának. Az állatvilág magasabb rendu képviseloi örülni, szenvedni, elégedettséget, halálfélelmet érezni és kifejezni képes lények. Az állatvilág azonban az ido múltával a magasabb szellemi képességekre szert tett embernek kiszolgáltatott helyzetbe került .
Az állatvilág a sokrétu emberi szükségletek kielégítésének fontos forrása. A szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért e források igénybevételérol nem lehetséges lemondani. Az ember és állat közötti kapcsolatot azonban - lévén az élolények közötti viszony - nem uralhatja kizárólag a gazdasági és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell kapnia a zemberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is .
Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelotlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstol.
Ennek felismerése és magatartásformáló erové válása a civilizáció és a kultú ra egyik fokméroje.
Alapveto felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei nem egymást keresztezo és kizáró, hanem egymást feltételezo és egymással összeegyeztetheto szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.
Az állatvédelem hazai jogi szabályozásának alapja i
Az állatokkal szembeni emberi magatartást mindenképpen törvényben szükséges szabályozni: a legfelsobb szintu jogszabályban kell biztosítani a humánumnak az ember és az állat közötti viszonyban való érvényesülését.
Az állatvédelem azonban túlno a jog birodalmán; - a korszeru állatvédelmi, -kíméleti törvény megalkotása hazánk általános nemzetközi megbecsülése, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lehet közömbös. Meg kell teremteni az állatvédelem céltudatos és ésszeru jogi rendjét, amelyben az erkölcsi értékek tiszteletének is szerep jut.
Olyan állatvédelmi törvény megalkotása mutatkozik célszerunek, amely tartalmazza az állatvédelem alapveto szabályait, s amelyhez mint alaphoz kapcsolódhatnak az egyes fonots területeket érinto külön jogszabályok .
Nem volna célszeru valamiféle mindenre kiterjedo mamutjogszabály megalkotása, mert az már terjedelménél fogva is megriaszthatná a közvéleményt, és azzal a veszéllyel is járna, hogy elhomályosítaná a minden állatttaórval szemben fennálló alapveto követelményeket.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy viszonylag gyakran állhat elo a módosítás szükségessége. Mindezekre figyelemmel, célszeru - az egyes részterületek alapjainak lerakása mellett - felhatalmazást adni az érdekelt minisztereknek végrehajtási rendeletek kiadására.
Az egyedi állatvédelem kapcsán egyre sürgetobben merül fel az állatkísérletek törvényi rendezésének igénye. Az állatkísérletek elleni tiltakozásokról gyakorta ad hírt a sajtó; problematikája snztie kimeríthetetlen és rendkívül kényes kérdés, mert erkölcsi, jogi és gazdasági megfontolásokat egyaránt felvet. Ezért az állatkísérletek szabályozása különös érdeklodésre tarthat számot; - mondhatni ez tekintheto a kodifikáció legneuralgikusabb pontjának.
A törvényhozó ilyen körülmények között szükséghelyzetben van. A jelen törvénytervezet mindenesetre rögzíti: állatkísérletet kizárólag szakérto személyek, engedély alapján és megfelelo ellenorzés mellett végezhetnek. Az állatkísérleteket a szükséges mértékre kell szorítani, azok csak jóváhagyott célokat szolgálhatnak, s elengedhetetlen a szigorú ellenorzés is. Az állatkísérletek ellenorzésében szerepet kell kapniuk és vállalniuk az állatvédo egyesületek szakértoinek.
Az állatvédelem hazai szabályozása során elsosorban a nemzetközi egyezmények eloírásait célszeru alapul venni.
Az állatvédelmi törvényt természetesen a magyar viszonyokra kell szabni.
A kodifikáció során foként az Európa Tanács, valamint az EGK-EU következo alapveto rendelkezéseit vettük figyelembe:
ET:
- a 65. sz. Egyezmény az állatok nemzetközi szállításáról (Párizs, 1968. december 13. );
- a 87. sz. Egyezmény a haszonállatok védelmérol (Strasbourg, 1976. március 10 .);
- a 102. sz. Egyezmény a vágóállatok védelmérol (Strasbourg, 1979. május 1)0; .
- a 103. sz. Jegyzokönyv az állatok nemzetközi szállításáról szóló Egyezményhez (Strasbourg, 1977. május 10 .);
- a 104. sz. Egyezmény az európai vadon élo növények, állatok és természetes élohelyeik védelmérol (Bern, 1979. szeptember 19.);
- a 123. sz. Egyezmény a kísérleti vagy más tudományos célokra használt gerinces állatok védelmérol (Strasbourg, 1986. március 18.).
EGK-EU:
- 78/923/EGK Tanácsi Határozat
Európai Egyezmény az állatok védelmérol a mezogazdasági állattartás sorá n;
- 88/166/EGK Tanácsi Irányelv
Ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményei;
- 88/306/EGK Tanácsi Határozat
Európai Egyezmény a vágóállatok védelmérol;
- 91/628/EGK Tanácsi Irányelv
az állatok szállítás közbeni védelmérol;
- 91/629/EGK Tanácsi Irányelv
a borjúk védelmének minimális követelményei;
- 91/630/EGK Tanácsi Irányelv
sertések védelmének minimális követelményei;
- 3/119/EGK Tanácsi Irányelv
az állatok védelme levágáskor
A hivatkozott EU-EGK rendelkezések figyelembevétele részleges jogközelítést valósít meg, a teljes jogközelítést más jogterületeken, pl. az állategészségügy területén kell megvalósítani, illetve az e törvény felhatalmazása alapján
kiadásra kerülo végrehajtási rendeletekben fog testet ölten i.
|