|
KÁJ - közép-ázsiai juhászkutya
SZ.M. 2011.03.13. 21:05
A KÁJ nagy erővel bíró munkakutya, mely ennek ellenére kiegyensúlyozott, és rendkívül nyugodt természetű. Bizalmatlan, tartózkodó, nem ismeri a félelmet, gazdájához nagyon ragaszkodik. Kiváló őrző-védő fajta. Az éberség és bátorság próbája hamar megkezdődik, hiszen az őrző, területvédő szolgálatban hagyományosan bizonyos munkamegosztás van a kutyacsalád tagjai között. Ha például farkas közeledik először a szállás körül játszadozó kölykök jeleznek, aztán az anyaszuka próbálja meg elijeszteni a betolakodót, végül jön a kan és ha kell megküzd a vadállattal. Úgy tartják, hogy a Közép-Ázsiai nem csak úgy megáll - hanem az ellenség útjába áll, nem fut - hanem száguld, ő nem harap - hanem széttép. 
Közép-ázsiai juhászkutya
Története:
A közép-ázsiai juhászkutya is a tibeti dog leszármazottja. Mely nagy testű kutya, óriási erővel van megáldva. Őshazájából - Tibet, Himalája -, átkerült Mongóliába, Mezopotámiába és Közép-Ázsiába. Az új lakóterületeken keveredve a helyi fajtákkal, elvesztette külső jellemzőinek egy részét, de átörökítette legjellemzőbb vonásait: nagy marmagasságát és masszív test felépítését. Mezopotámiából átkerült az ókori Görögországba, ahonnan elterjed a Földközi-tenger környékén. A római légiósokat is ez a fajta kísérte a harcokban, így végül is egész Európában elterjedt, ahol különböző hatásokra a molosszus kutyák változatos fajtái alakultak ki belőle.
Az eredeti típus keleten maradt meg, a mai Türkmenisztán, Kazahsztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán és Kirgizia területén.
A Közép-ázsiai juhászkutya származási területe a régi Szovjetunió határain belül és túl is kiterjed. Ez a mai Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Oroszország, valamint Afganisztán, Kelet-Irán és Észak-Pakisztán területének felel meg. Eredeti neve Szrednye-aziatszkaja ovcsarka.
 A türkmének megbecsülik a körülöttük élő háziállataikat, így a kutyákat is. Ellentétben pl. a perzsákkal, vagy néhány más néppel, ők nagyra tartják kutyáik képességeit. Sok ázsiai tenyésztő igyekszik megőrizni e tulajdonságokat, mert ma is úgy tartja, hogy a tenyésztésben a legfontosabb kritérium a jó harckészség, a bátorság és a küllem nem sokat mond el egy kutyáról. Ennek megfelelően régi hagyományok alapján verekedtetik kutyáikat, így választva ki közülük a legrátermettebb egyedeket. Közép-Ázsiában egy kan kutyát sem tartanak tenyészállatnak addig, amíg nem bizonyította be rátermettségét. A közép-ázsiai juhászkutya azonban nem vált harci kutyává, mert itt nem a másik kutya legyőzése a döntő, mivel a nyáj mellett is helyt kell állni, ezért rosszul nevelhető, agresszív, félénk kutyát senki sem akar tenyésztésben tartani. Másrészt az eredeti cél nem a kutyák verekedtetése, hanem a vadállatokkal folytatott harc modellezése.
Személyisége, viselkedése
A KÁJ nagy erővel bíró munkakutya, mely ennek ellenére kiegyensúlyozott, és rendkívül nyugodt természetű. Bizalmatlan, tartózkodó, nem ismeri a félelmet, gazdájához nagyon ragaszkodik. Kiváló őrző-védő fajta. 8-10 éves kort él meg. Az közép-ázsiai viselkedése független, magabiztos, jól őrzi saját magát és területét. A saját területén lévő KÁJ erős örző-védő készségű és bizalmatlan. Az állandó küzdelem a vadállatokkal és az ellenfelekkel tökéletesítette harci készségét.
Az éberség és bátorság próbája hamar megkezdődik, hiszen az őrző, területvédő szolgálatban hagyományosan bizonyos munkamegosztás van a kutyacsalád tagjai között. Ha például farkas közeledik először a szállás körül játszadozó kölykök jeleznek, aztán az anyaszuka próbálja meg elijeszteni a betolakodót, végül jön a kan és ha kell megküzd a vadállattal.
Úgy tartják, hogy a Közép-Ázsiai nem csak úgy megáll - hanem az ellenség útjába áll, nem fut - hanem száguld, ő nem harap - hanem széttép.
Napjainkra sem vesztette el kiemelkedő tulajdonságait, ezért egyike az olyan elismert testőr kutyáknak, akikre azt szokás mondani, hogy tekintélyt parancsoló, hogy kemény, és következetes határozott kezű gazdának való.
A közép-ázsiai juhászkutyák kitartóak, fáradhatatlanul cirkálnak a rájuk bízott területen, a megjelenő idegennek először hangtalanul, majd tekintélyt parancsoló ugatással "mennek elébe". A nyájat, vagy a portát őrző kutyák ugyancsak a túl közel merészkedő látogatót támadják meg, de a falvak között az elhagyatott vidékeken kóborlók kiszámíthatatlanul támadhatnak, és a „küzdelem” kimenetele egyértelmű, ilyenkor az ember semmi jóra nem számíthat. Ezeket a kutyákat a helybéliek is nagy ívben elkerülik, bár nem mindig sikerrel, hiszen így is hétről-hétre sok kutyaharapásos eset történik. Fotózásuk sem egyszerű emiatt.
A fajtához és személyiségéhez illeszkedő tartással megbízható társ lesz.
 Igénytelen, az éghajlati viszonyokhoz remekül alkalmazkodott, ami azt jelenti, hogy a zordabb időjárás sem jelent számára problémát, a szubtrópusi környezetben a mocsaras területeken, a hegyvidéki, vagy a sztyeppéken, a sivatagos tájakon egyaránt otthonosan érzi magát, a nagy hőingadozások sem viselik meg.Mint minden juhászkutya, a KÁJ is a tőle elvárt feladatokra is alkalmas. Ezért helyigénye nagy, szabadban tartandó, a nyáj terelése és védelme épp oly ösztönössé vált számára, mint a gazda és javainak tisztelete és védelme. Néha ezer vagy még több állathoz 3-4 kutyát használtak. Sokan elpusztultak a vadállatokkal vívott harcban. Csak a legerősebb, legteherbíróbb példányok maradtak meg.
Épp ezen oknál fogva, önálló döntéseket képes hozni, és hoz is, ha a gazda ezt elmulasztja, vagy távol van. Kevés olyan fajta akad, a kutyák között, mely valóban rászolgált a farkas ölő jelzőre - de a Közép-Ázsiai ilyen.
A közép ázsiai juhászkutya ősi fajtának számít, de ezen a néven csak alig 70 éve ismerjük.
Eredeti élőhelyein, a helyi viszonyoknak illetve a kutyák feladatainak megfelelően különböző típusai alakultak ki a fajtának. A mai követelmények szerinti közép-ázsiai juhászkutya szempontjából a türkmén kutyákat tekintik a legjobbaknak, mivel itt található a legtisztább és legegységesebb állomány. Türkmenisztánban „alabaj”-nak nevezik a fajtát.
Külleme
Ezek a kutyák erős testalkatúak, masszív csontozattal, széles nagy fejjel, szőrzetük sűrű, erős, rövid, közepes hosszúsággal.
Az első fajtaleírást az 1930-as évek végén fogalmazták, az ötvenes években tisztázták, majd az 1976-os verzió 17 évig volt érvényben.
A jelenleg is érvényes standardot 1993-ban fogadták el.
A hazai kutyás életben több mint tíz éve tűnt fel.
A Kaukázusi juhászkutyánál durvább, erősebb testalkatú kutya, melynek feje nagy, koponyája széles. Szeme sötétbarna, kicsi. Orrtükre fekete vagy barna. Füle kicsi, gyakran kupírozzák. Nyaka vaskos, törzse izmos, végtagjai párhuzamosak. Farka lelóg, rendszerint rövidre csonkolják. Rövid és hosszú szőrű változatban egyaránt tenyésztik, színe fehér, fekete, szürke, világosbarna, esetleg tigriscsíkos, de lehet tarka vagy foltos is.
A közép-ázsiai juhász esetében, épp ezért nem beszélhetünk homogén fajtáról. Felépítésében, valamint típusában nagy eltérések vannak. A fajta magyarországi állományát jelentősen meghatározza, hogy az első időkben milyen típusú kutyák kerültek be az országba. Megtalálhatók a szikár, vékony felépítésű és az erőteljesebb, robosztusabb kutyák. Az ázsiai jövője azon múlik, hogy a fajta tenyésztői melyik típust részesítik előnyben.
Fajta standard
Közép-ázsiai juhászkutyastandard (FCI 335)
Felépítési típus: durva, erőteljes csontozatú, erős izomzatú kutya. Gyakran találkozni lazaságra hajlamos egyedekkel. A vastag bőr, jól fejlett és rugalmas kötőszövettel, a nyaktájékon gyakran ráncokat képez.
Hibák: Elhízás, túlsúly.
Súlyos hibák: Gyenge felépítés, rachitis, gyenge izomzat.
Formátum: A formaindex (testhossz elosztva a marmagassággal, majd mindez szorozva százzal) kanoknál 100-100, szukáknál 102-108.
Hibák: Enyhe eltérés a megadott indextől.
Súlyos hibák: Nagymértékű eltérés a standard által megadott indextől.
Marmagasság: Kanok 65, szukák 60 cm felett.
Hibák: Kanoknál 60-64, szukáknál 58-60 cm közötti marmagasság.
Súlyos hibák: Kanoknál 60 cm alatti, szukáknál 58 cm alatti marmagasság.
Magatartás/karakter (wesen): Nagyon nagy mozgásigényű, de nyugodt, kiegyensúlyozott kutya. Az uralkodó reakció az aktív védekezés.
Hibák: A bátorság túlzott hiánya, félénkség.
Súlyos hibák: Túl alacsony ingerküszöb, gyávaság.
Nemi jelleg: Nagyon kifejezett. A kanok férfiasabb és erőteljesebb felépítésűek, mint a szukák. A nemek közötti különbség nagyon határozott.
Súlyos hibák: Feminin kanok. Egy heréjűség vagy rejtettheréjűség.
szőrzet: durva, egyenes szőrzet, jól fejlett aljszőrzettel. A fejen és a végtagok mellső részén a szőr rövid, testhez simuló. A szőr hosszúsága szerint két típust különböztetünk meg:
4. Hosszúszőrű (7-8 cm) a hátvonalon és a test felső részein, különösen a fülön, a nyakon, a végtagok hátulsó felén és a farkon.
5. Rövid- (3-5 cm) és simaszőrű.
Súlyos hibák: Nagyon rövid szőrzet és hiányzó aljszőrzet, puha, göndör vagy hullámos szőrzet.
Szín: Fehér, fekete, szürke, szalmaszínek, rókavörös, barnás sárga, csíkos, foltos vagy márványozott.
Fej: Tömeges, széles koponya erősen fejlett járomcsonttal. Lapos homlok, csak kissé hangsúlyos stop. Az orrhát kissé rövidebb, mint az agykoponya, széles a szemek között és szinte egyáltalán nem vékonyodik az orrtükör irányában. Elölről és felülről nézve a fang szögletes, miközben a profil csonka kúp formájú, vastag, a szájzugra lógó felső ajkakkal. Az orrtükör erőteljes és fekete. Barna orrtükör a világos szőrszínű kutyáknál megengedett.
Hibák: Kicsi fej, nagyon erősen kiugró járomcsont, ívelt homlok, nagyon hangsúlyos stop, kiugró szemöldökívek, rövid vagy hosszú fang. Ráncos bőr a fejen.
Súlyos hibák: Keskeny, könnyű fej, hegyes vagy ívelt fang.
Fülek: Kicsik, lelógóak, mélyen tűzöttek, háromszögletűek (kölyökkorban rövidre vágják).
Hibák: Magasan tűzött, kupirozatlan fülek.
Szemek: Sötétek, egymástól messze ülők, kerekek, egyenesen fekszenek.
Hibák: Világos vagy ferdén fekvő szemek. Lelógó szemhéjak. Fehér szaruhártya-foltok.
Fogak: Fehérek, erősek, szoros záródásúak. A metszőfogak töve egy vonalon helyezkedik el. Ollós harapás.
Hibák: A kutyakorának nem megfelelő kopás. Letört fogak, amennyiben nem változtatják meg a fogzáródást. Több mint két P1 foghiány vagy egy P1 és egy P2 foghiány. Enyhe sárgás elszíneződés.
Súlyos hibák: Kicsi, vékony fogak. Rendezetlenül elhelyezkedő metszőfogak. Minden eltérés a szabályos ollós harapástól. Egy hiányzó metszőfog vagy szemfog. erősen sérült fogzománc.
Nyak: Rövid, izmos, mélyen hordott. A hátvonallal kb. 30-40 fokos szöget alkot.
Hibák: Hosszú, nyújtott nyak, elégtelen izomzat, nagyon határozott lebernyeg.
Mellkas: Széles és mély, ívelt bordákkal. A mellkas alsó vonala a könyök magasságában vagy annál mélyebben húzódik.
Hibák: lapos vagy kissé fejletlen mellkas. Észrevehetően lelógó bőr a mellkas alatt.
Súlyos hibák: Lapos, szűk, vézna, elégtelenül fejlett mellkas.
Has: Enyhén felhúzott.
Hibák: Túlzottan (agárszerűen) vagy elégtelenül felhúzott (terjedelmes) has.
Mar: erősen kiemelkedő, különösen a kanoknál. A marmagasság 1-2 centiméterrel magasabb a farnál.
Hibák: Alacsony, a hátvonalból nem megfelelően kiemelkedő mar.
Hát: Erőteljes, egyenes, széles.
Hibák: Puha vagy enyhén ívelt hát.
Súlyos hibák: Nyerges vagy pontyhát.
Ágyék: Rövid, széles, enyhén ívelt.
Hibák: Hosszúkás, egyenes vagy túl erősen ívelt ágyék.
Súlyos hibák: Hosszú, keskeny vagy beesett ágyék.
Far: Széles, izmos, szinte vízszintes.
Hibák: Enyhén ferde far.
Súlyos hibák: Keskeny, rövid, erősen ívelt far. Nagyon magas far.
Farok: Magasan tűzött, sarlószerű, lelógó. A csánkizületig ér. Rövidre kupirozzák.
Hibák: kupirozatlan farok.
Mellső végtagok: Elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. Hosszuk a talajtól a könyékig kissé meghaladja a marmagasság felét. A lapocka és a felkar kb. 100 fokos szöget zár be. Egyenes, erős, hosszú alkar. Rövid, széles, erőteljes, merőleges lábközép.
Hibák: Enyhe eltérés a vállízület megadott szögelésétől. Enyhén kifelé vagy befelé forduló mancsok, kissé puha lábtő.
Súlyos hibák: Túl meredek váll vagy túl szűk lapockazáródás. A végtagok csontjainak deformálódás. Puha lábtő. erősen kifelé vagy befelé forduló mancsok.
Hátulsó végtagok: párhuzamosak, a térd- és a csánkízület magasságában kissé tágak. Rövid lábszár. A lábközép erőteljes, merőleges.
Hibák: Kis eltérés a párhuzamostól, enyhén szűken álló csánkizületek. Kissé meredek szögelés.
Súlyos hibák: Kifejezett eltérés a párhuzamostól. Görbe végtagok. Túlzottan meredek szögelés.
Mancsok (mellsők és hátulsók): Erőteljesek, oválisak, zártak.
Hibák: Nyitott, hosszúkás, lapos mancsok.
Súlyos hibák: erősen nyitott, nagyon lapos mancsok.
Járásmód: A nehéz, rövid ügetés és galopp a fajtára jellemző járásmód. Ügetésben a végtagok egyenes vonalban mozognak, miközben a mellső végtagok némileg megközelítik a középvonalat.
Hibák: Csekély eltérés az előírtaktól.
Súlyos hibák: Meredek, gátolt mozgás.
Tenyésztésből kizáró hibák: Minden eltérés a szabályos fogzáródástól, azaz az ollós harapástól. Egy metszőfog vagy egy szemfog, egy P3 vagy P4 vagy egy M hiánya.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
SZ. M.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
