|
Támadó kutyák.
SZ.M. 2011.03.13. 22:55
Bár az ember évezredek óta együtt él a kutyával, azonban mai korunkban, - köszönhetően a természettől való elszakadásunknak -, egyre kevesebben és egyre kevesebbet tudnak a kutyáról, sőt általában a természettel való harmonikus együttélésről is. Tudnunk kell, hogy a kutya ragadozó, vagyis menekülés a kutya számára ismerős szituáció: a vadász és a zsákmány. A támadó kutya, agresszivitásának több oka is lehet: ilyen a félelem, a fájdalom, a terület-, pár-, utód-, falka védelme, de lehet a szocializáció, a nevelés, képzés, vagy a foglalkoztatás hiánya. Sőt fakadhat túlzott idegességből, izgatottságból, de okozhatja tartási, egészségügyi vagy mentális probléma is. os, a gazda felelőssége, a fenti problémák kezelése, megszüntetése. Épp így az eb biztonságos tartása, mozgatása.
Támadó kutyák.
Gyakorta jelennek meg cikkek kutyatámadásokról. Februárban is két esetben adtak hírt ilyen esetről. Bár a média többnyire a kirívóan súlyos sérüléssel járó esetekkel foglalkozik, vagy, ha gyermek a támadás áldozata.
 Sajnálatosan „tudósítások” is csak, mint szenzációs eseményt hozzák nyilvánosságra. A konkrét tényeknek úgy tűnik, senki sem jár utána, vagy ha igen, akkor ez már nem kerül bele a híradásba.Márpedig az ilyen információ hiányos tudósítás, a hír „eladhatóságán” túl többre nem alkalmas.
Miért lenne ez fontos? Mondjuk, azért, hogy ezen információk segítséget adjanak, az ilyen esetek megelőzésére, elkerülésére, vagy a védekezésre.
Sokan nem tudják, hogy hogyan előzhetnék meg, hogy a kutyájuk ne váljon támadás részesévé, vagy az áldozatok milyen viselkedéssel előzhetik meg, hogy kiváltsanak ilyen támadást, illetve ha már támadás éri őket, akkor mit tehetnek saját biztonságuk érdekében.
Tapasztalataink szerint a kutyatámadások szinte sosem előzmény nélküliek, és gyakorta megelőzhetőek is lennének, főként, ha odafigyelnénk azokra a jelekre, melyek megelőzik, illetve előre jelzik a kutya várható reakcióját.
Kezdjük az elején, a gazdiknál.
A választás
A legtöbben, amikor családi kedvencként kutyát szeretnének, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen fajta kutyák közül érdemes választaniuk, illetve, hogy az adott fajta milyen gondoskodást igényel, és nem mérik fel, hogy vajon képesek-e, hajlandók-e a választott kutyus igényeit, és szükségleteit maradéktalanul kielégíteni.
Ha örökbe fogadunk egy keverék kutyust, akkor is meg kell ismernünk, hogy milyen fajta kutyák keveréke, mert abból már következtetni tudunk arra, hogy melyek azok a tulajdonságok, amire számítanunk kell, hogy kutyusban is előjönnek. Hiszen a szülők a fajta- és viselkedési jegyeiket az utódaikban átörökítik.
A fajtán túlmenően is van még jó néhány dolog, amire bizony gondot kell fordítani. A választással, a neveléssel kapcsolatos tudnivalókról külön írásban fogunk foglalkozni.
Folytassuk az áldozatokkal.
Bár pontos statisztikát nem találtunk egyelőre, de azt olvastuk, egy helyütt, hogy a 2008-as évben mintegy 5000 kutyatámadás történt.
Ez pedig nagyon magas szám! Annál is inkább, mert a kutyaharapások nagy része nem is kerül dokumentálásra, a médiában is csak a kirívó esetek kapnak nyilvánosságot.
Valószínűsíthetően, azonban az áldozatok egy része maga is részes a támadás kiváltásában. Nem a szándékos kutya hergelésre gondolunk elsősorban, noha ilyen is van. Hanem az áldozatok viselkedésére, reakcióira.
Bár az ember évezredek óta együtt él a kutyával, azonban mai korunkban, - köszönhetően a természettől való elszakadásunknak -, egyre kevesebben és egyre kevesebbet tudnak a kutyáról, sőt általában a természettel való harmonikus együttélésről.
Tudnunk kell, hogy a kutya ragadozó, vagyis menekülés a kutya számára ismerős szituáció: a vadász és a zsákmány.
A támadó kutya, agresszivitásának több oka is lehet: ilyen a félelem, a fájdalom, a terület-, pár-, utód-, falka védelme, de lehet a szocializáció, a nevelés, képzés, vagy a foglalkoztatás hiánya. Sőt fakadhat túlzott idegességből, izgatottságból, de okozhatja tartási, egészségügyi vagy mentális probléma is.
Nos, a gazda felelőssége, a fenti problémák kezelése, megszüntetése. Épp így az eb biztonságos tartása, mozgatása.
 A kívülálló áldozat egyetlen dolgot tehet, nyugodt, magabiztos viselkedéssel, fordulhat a kutya felé, (nem idegesen!) nyugodtan, de határozottan küldheti a helyére, vagy a gazdájához. Ha van bármilyen eszköz, táska, esernyő, kabát, stb., azt csak tartsa(!) maga előtt, ezzel védve magát a harapástól. Bármennyire is fél, vagy ideges, igyekezzen ezt nem kimutatni. A határozott, magabiztos fellépés többnyire elegendő egy készülő támadás elhárítására. Amennyiben a kutya mégis támadásba lendülne, akkor a legfontosabb, hogy védjük meg arcunkat és érzékenyebb testtájainkat, és támadjunk vissza határozott hangon, parancsolóan rászólva lökjük el, zavarjuk el. A túlzott szemkontatkusra is ügyelni kell, nem szabad mereven, kihívóan belebámulni a kutya szemébe. Annál is inkább, mert akkor nem látjuk az eb testbeszédét, mely a várható viselkedését jelzi.
Tudom, ez így túl egyszerűen hangzik, és a támadás pillanatában kevesen érnek rá, vagy képesek nyugodtan végiggondolni, hogy mit tegyenek.
Természetesen minden támadás egyedi eset, és a támadó ebet sem mindig ugyanaz motiválja. Ezért nincs is általános recept.
Mégis a legfontosabb, hogy ne fordítsunk hátat neki és ne szaladjunk el, próbáljunk nyugalmat erőltetni magunkra, és nem kimutatni a félelmünket. Ne hadonásszunk, vagy visítozzunk, ne legyünk agresszívak, mert a támadást, üldözést ezzel magunk is kiválthatjuk. A határozott, nyugodt fellépés, a legtöbb esetben elegendő megelőzni a támadást.
A legfontosabb, azonban, hogy magunk is megtanuljuk, és gyermekeinket is megtanítsuk arra, hogyan kell a kutyával bánni, hogyan kell viselkedni.
Sajnos gyakorta látjuk, hogy a szülők, ehelyett gyermekeiben is elültetik a kutyától való félelmet, - többnyire saját félelmeiket. Vagy átesve a ló túloldalára, minden szembe jövő kutyát meg akarnak simogatni, simogattatni gyermekeikkel. Ez nem helyes! Gondoljunk bele, mi hogyan reagálnánk, ha minden szembejövő túlzott érdeklődést, mutatna felénk. Mereven bámulnának az arcunkba, megérintenének, megtapogatnának minket. Igen hasonlatos reakciókat tapasztalnánk magunkon, mint a kutyák esetében. Idegesség, bizalmatlanság, agresszió.
A képek csak illusztrációk!
SZ.M.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
